Pszichiátriai kutatások

A bipoláris zavar világszerte mintegy a népesség egy százalékát érinti, így Magyarországon is százezres nagyságrendű a betegségben szenvedők száma. A bipoláris zavar az öngyilkosságok egyik elsődleges kiváltó oka, így a kórkép kutatása kiemelt társadalmi jelentőséggel bír. 
A bipoláris zavar kialakulásának esélyét fokozó genetikai háttér felmérése mellett másik lehetséges megközelítés az endofenotipikus markerek keresése, amelyek a betegség hátterében szereplő neurobiológiai jellegzetességeket tükrözik, az adott betegségre jellemzőek, és tisztázzák a szociális kognitív rendellenességek idegi fejlődési hátterét. Lehetséges endofenotípusként felmerültek többek között strukturális és funkcionális neuroanatómiai eltérések, kognitív deficitek, és olyan fejlődési abnormalitások, mint a minor fizikális anomáliák. A minor fizikális anomáliák a morfogenezis kis, klinikailag és kozmetikailag jelentéktelen hibái. Jelentőségük abban rejlik, hogy a morfogenezis korai gesztációs időszakban történő zavarainak érzékeny fizikális indikátoraiként szolgálnak.
Az utóbbi két évtizedben kutatócsoportunk jelentős eredményekről számolt be a minor fizikális anomáliák endogén pszichózisokban észlelhető nagyobb gyakoriságával kapcsolatban, és javasolta használatukat prognosztikai és diagnosztikai célokra. Felmerült, hogy a szociális kognitív deficitek állnak a bipoláris zavarban tünetek észlelhető kognitív zavarok hátterében. Ezen eredmények alátámasztják az endofenotípusok kutatásának fontosságát, mivel prognosztikus értékük lehet a bipoláris zavarban észlelhető szociális kognitív diszfunkciók tekintetében. A hozzátartozók körében folytatott marker vizsgálatok segítségével azonosíthatunk egyes endofenotípusokat. 
Vizsgálatunk első hipotézise szerint a bipoláris betegek hozzátartozói az átlag populációhoz képest szignifikánsan nagyobb arányban rendelkeznek minor fizikális anomáliákkal, és súlyosabb szociális kognitív deficitekkel bírnak, amely alátámaszthatja a megváltozott szociális kognitív funkciók idegfejlődési hátterét bipoláris zavarban. Második hipotézisünk szerint a szociális kognitív károsodások súlyossága összefüggést mutat strukturális és funkcionális agyi abnormalitásokkal, amely az idegfejlődés zavarát tüntetné fel a károsodott szociális kognitív funkciók háttereként bipoláris zavarban. A harmadik hipotézis szerint eltérő marker profil lesz észlelhető a bipoláris zavarral élő betegek hozzátartozóiban a szuicid anamnézis függvényében.
A bipoláris affektív zavar idegfejlődési hátterének és endofenotípus profiljának felmérésén túl a kórképre jellemző endofenotípikus markerek azonosításával mód nyílhat egy az öngyilkossági kockázat megítélésére is használható neurobiológiai markerprofil létrehozására is, amely révén hatékony öngyilkosság prevenciós stratégiák kidolgozása válhat lehetővé.

A fejlett országokban folyamatosan növekszik a különböző pszichiátriai kórképekkel diagnosztizált betegek a száma, ám gyógyszerelésük terápiás sikere, illetve számos esetben sikertelensége sok kérdést vet fel, miközben a nem kívánt hatások kockázata is igen magas. Mindez komoly kihívást jelent az egészségügy és az egész társadalom számára, amelyet új, hatékony adatgyűjtési és kutatási módszerekkel kell orvosolni.
Az egyre nagyobb arányban adatosított, digitalizált egészségügyi ellátás rohamléptékű terjedése révén növekvő teret kap a valós-életbeli adatok hasznosítása a valós, teljeskörű betegkörre érvényes terápiás eredmények megállapításánál, a terápiás eljárások javításánál, a gyógyszerelés következtében kialakuló nem kívánt hatások és események csökkentésénél, valamint a humán klinikai kutatások betegbevonási mutatóinak javításánál. Az egészségügyben az úgynevezett „adat-vezérelt innováció” éppen a gyógyszerfejlesztéseknél, betegellátásnál tölt be egyre növekvő szerepet. Napjainkban egyre klinikai kutatás közel sem kizárólagosan a kutatási célból gyűjtött adatokon alapul, mivel kiterjedten használnak adatokat úgynevezett. real-world data forrásokból is. Ezeknek a kutatásoknak a legfontosabb előnye, hogy a beteg- és vizsgálati-populáció lefedettsége olyan mértékű, amely a szokásos humán klinikai kutatásokkal, célzott betegcsoport adatgyűjtésekkel nem érhető el.
A valós életbeli adatok használatát, elemzését végző kutatócsoportunk az elmúlt évek során többek között feltárta, hogy a skizofréniával és pszichózissal diagnosztizált betegek körében évre évre folyamatosan csökkent az antipszichotikumot kiváltók aránya, és hét éves időtartam alatt a betegek negyede eltűnt az ellátásból. Másik kutatásunk során a bipoláris affektív zavar kapcsán végeztünk elemzést a teljes magyar lakosság körében az egyes gyógyszerek kiváltásának mértéke és a kórházi kezelések száma közötti összefüggéseket vizsgálva.
Kutatásaink igazolták, hogy a valós életbeli adatokon alapuló vizsgálatok nagy jelentőséggel bírnak a gyógyszerhasználat és a terápiák eddig nem ismert összefüggéseinek szempontjából, és jelentős javulás érhető el általuk a klinika gyógyszeralkalmazások hatékonyságának javításában.
A TINL keretében végzett munkánk révén eddig nem ismert, új összefüggéseket tárhatunk fel „rutin” gyógyszeralkalmazások során, javíthatjuk a mindennapi gyógyszerhasználat hatékonyságát, újrapozicionálhatjuk az egyes szerek használat, javíthatjuk a humán klinikai vizsgálatok sikerrátáján, eddig nem ismert hatásokat tárhatunk fel, és támogathatjuk az ún. „adaptive licensing / pathways” gyógyszervizsgálati és engedélyezési követelményeknek is megfelelő hazai akadémiai és szponzorált kereskedelmi vizsgálatok megvalósítását.
A klinikai gyógyszerelés fentiekben kifejtett szempontokra figyelemmel történő rögzítése kapcsán folyó munkáink követhetők online munkafelületünkön. Az TINL keretében megvalósított fejlesztésünk eredménye a Data Standardisation in Medication c. fejlesztési koncepció leírás is, amelynek know-how és önkéntes műnyilvántartásba vétele folyamatban van.